Tudat-e a darazsakról?
A darazsak a világon a legrettegettebb rovarok közé tartoznak!
Napjainkban a rossz hírüket annak köszönhetik, hogy a csípésük rendkívül kellemetlen és fájdalmas, valamint a rovar allergiára érzékenyeknél halált is okozhat. Ha valamilyen veszélyt éreznek magukra vagy a fészkükre nézve, agresszívan, tömegesen támadnak. Azonban a darazsak egyes fajai lenyűgözők, és tele vannak olyan érdekességekkel, amelyeket esetleg nem ismer. A darazsak általában fajtól függően 15-35 mm hosszúságú, fekete-sárga csíkokkal mintázott, mindenevő rovarok. Fullánkjuk egyenes nem horgos, így több csípésre is alkalmas, mellyel mérget fecskendeznek ellenségeikbe. Közeli rokonságba van a méhekkel és a hangyákkal. Fészkeiket faodukban, földalatti lyukakban, vagy akár épületek zegzugos helyeire (pl. padláson, falrepedésekben, ) építik. A fészkek 10-80 cm átmérőjűek is lehetnek, és egy egy fészekben több ezer darázs is tartózkodhat.
A darázs Egészségügyi kártevőnek minősül, mivel mikrobiológiailag az egyik legszennyezettebb élelmiszerlátogató rovar. Mindenevő lévén bármilyen eredetű szerves hulladékra rászáll és megeszi. Emellett szívesen laknak emberi otthonok közelében, és agresszíven védelmezik fészküket, ebből adódóan az emberre egészségügyi és fizikai szempontból véve is veszélyes, ártalmas.
Társas és magányos darazsak:
A rovarok rendkívül változatos skáláját alkotják a darazsak, mintegy kb. 30.000 azonosított fajjal. leginkább azokat ismerjük, amelyek a környezetünket veszélyeztetik, élénk színűek, dühösen zümmögnek, csoportosan támadnak és fájdalmas csípésekkel fenyegetnek bennünket. Álltalába a viselkedésük szerint két csoportra osztják, vannak a magányos darazsak, melyek nagyobb létszámba vannak jelen a földön. A szociális, társas darazsaknak lényegesen kevesebb fajuk van, ismertebbek, mivel az ember környezetében élnek és köztük vannak a különösen veszélyesek is. A társas darazsak királynője minden évben nulláról kezdi a családalapítást, előző évben megtermékenyül és a telet egy meleg helyen vészeli át. A kolóniában a nyár végére akár 5000 egyed is lehet, akik a tél és a hideg beköszöntével elpusztulnak, csak a megtermékenyített királynő menekül meg, hogy tavasszal újra kezdje a folyamatot. A magányos darazsak lényegesen nagyobb csoportot alkotnak mint a társas darazsak, ide tartozik a kabócaölő és a feltűnő kék-narancssárga színű tarantula darázs is.
Miben különbözik a darázs a méhtől:
Mind a kettő rovar fészket épít, mely otthonként szolgál az egész kolóniának, de mégis nagy különbség van köztük. A darazsak a fa rostját összerágva és nyálukkal összekeverve építik, egymás fölé, emeletesen a fészküket. A méhek viasszal építik, a jól ismert méhsejteket. Sokk esetben észrevehető a has formájuk, a méheké kiszélesedett, még a darazsaké a jól ismert keskeny derék és hegyes has. A méhek életük folyamán csak egyszer csípnek, mert a fullánkjuk vége kampós és az áldozatukba marad. A darazsak fullánkja egyenes, nem kampós, így több csípésekre is alkalmas, ami veszélyesebbé teszi őket.
A darazsak, mint jó káretvőirtók:
A legtöbb darázsfaj kevésbé ismert és teljesen ártatlan az emberekre, de fontos szerepet tölt be más kártevők irtójaként. Így nagy szolgálatot tesz az ökoszisztéma számára, mivel többféle rovarral táplálkozik, melyek nagy részét repülés közben kapja el és így a tápláléklánc alapvető elemei, mert egyes madaraknak pedig táplálékául szolgálnak.
A darazsak kegyetlen élősködők:
Vannak darázsfajok amik különböző rovarok testébe rakják le petéiket. A rovarban kikelő lárva az élő szövettel táplálkozik, amitől a gazdatest elpusztul.
